19th gondolat

Ma arra gondoltam,

csupa szín ez a ház...
de, nem szirup s nem máz,
megérint, megéri...megnézni,
Mert feled a homály,
és veled a nélküled,
már a fejem se fáj,
elmerül benned a neked...
Mélyebb az értelem,
erőt merít a morál,
tudom, nem könnyű velem,
az idő mégis megáll...
A szín-ésszel játszik,
és érzelemmel itat át,
kezem megremegni látszik,
már átléptünk egy határt...

A sok kis disznó közt ülök számozott helyemen; a varázs elnyom...
pár rud ol falát tartva, kanapé területnyi korházi ágyon,
teremt világot, a mozgásképtelenség szabadságával, mellette áll
a nővért: volt már felkavaro rossz lány, ki a vászon javára szolgál,
most törődő, esendő, kevésbé harsány nő...ő

A darab nem hull darabokra,
egyben tartja mondanivalója,
egyben benned is, egyet ért,
kétség gyötör: miért (?)

A kérdés morális,
mi az a normális (?)
válaszom szakrális,
ha mondom orális,
kerülőúton orbitális,
a vége mégis brutális,
kegyetlenül neutrális,
vállrándítva csak egy frázis,
utóbb banális,
fájdalmasan triviális,
igen is, nem is,
mégis... kinek az élete az (?)